koncert - DATAROCK

  • - minek -
  • 2010. július 8.

Zene

Őrült norvégok, remek este

A Datarock albumait (leginkább az elsõ, már vagy fél évtizede kijött, a maga behízelgõ bombasztikusságában is zseniális Datarock Datarock címût) hallgatva, netalán a videomegosztókon található koncertfelvételeket nézve nem is lehet kérdéses, mire számíthatunk az elsõ soproni estén. A Bergenbõl érkezett duó elsõ magyarországi fellépése nagyjából igazolja is az irántuk táplált vérmes várakozásokat: azt a new wave-es gitárzenébe illesztett elektropop/funk/punk dilizenét kapjuk, amire egyetlen válasz a veszett táncolás. Ráadásul a koncertfelállásban Fredrik Saroea énekes-gitároson és Ketil Mosnes billentyûs/szintis/mindenesen kívül még ketten tombolnak a színpadon a zenekar emblematikus piros mackónadrág/fejre húzott kapucnis felsõ kombójában. A nyitóblokk persze a frissebb, tavalyi albumra (Red) épül: a lendületes, funkos, amúgy vállaltan Talking Heads-es számok meglehet, elsõ lemezhallgatásra nem oly' zseniálisak, mint az elsõ album geekhimnuszai, de élõben tökéletesen lejön a szándék és az üzenet. S nem kell sokat várni arra sem, hogy a Nightflight To Uranus címû, alig félreérthetõ szóviccre épülõ klasszikussal rátérjünk a veszettebb repertoárelemekre. Félni persze felesleges: a Computer Camp Love ugyanúgy elhangzik, mint a Princess, az ultrasláger Fa Fa Fát pedig élõben is kellõen szükséges döggel nyomják le.Az  I Used To Dance With My Daddy című debilre montírozott, lüktetős alapvetésre éppúgy nem lehet abbahagyni a testmozgást, mint az amúgy kissé rövidre szabott blokkot záró Ugly Primadonna-ra, ami a Datarock Datarock album egyik rejtett kincse.  És persze megkapjuk a kötelezõ dilit is kényszeres, csoportos öngyújtózás, beteg szinti- és szaxofonszólók (a zseniális Kjetil Møster elővezetésében), no és a ráadás Patrick Swayze tribute-jának formájában: a rajongását egy direkt e célra összevágott videoklip formájában is kifejezõ Datarock a Dirty Dancing leghíresebb témáját, finálédalát (The Time Of My Life) idézi meg jól koreografált színpadkép segítségével. Aki eddig táncolt, rángatózott vagy ugrált, az most önfeledten röhög - tényleg kár, hogy ilyen takarékosra szabták a koncertre szánt időt, mivel az efféle mulatozásból soha nem lehet elég.

Volt Fesztivál, június 30.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.